Azt mondják nálam sokkal okosabb emberek, hogy „jó bornak nem kell a cégér”! Nos, én nem vagyok sem borász, sem pedig marketing szakember. Azt azonban komolyan gondolom, hogy egy termék eladásán sokat segíthet, ha azt a megfelelő formában prezentáljuk a célközönségnek. Persze, lehet mondani, hogy – például egy autó esetében – egy pár telefonos – esetleg – elmosódott kép is megteszi, és ne lőjünk ágyúval verébre, mert felesleges.
Szerintem, ha kiterveltük, hogy eladunk valamit – jelen esetben egy autót – akkor igenis fontos, hogy felhívjuk rá a figyelmet. Egy igényesen elkészített fotóra úgy gondolom sokkal több potenciális vevő kattint, mint egy olyan képre, ami nem mesél semmi különöset arról a bizonyos tárgyról.
Ez járt az eszemben, amikor belefutottam ebbe a kellemes feladatba. Autót kellett ugyanis fotózni. Egy csodásan szép és formás Opel Insignia OPC-t. Ez az autó erős, gyors, szép, és nem utolsó sorban tágas. Ezt kell hát a fotóknak is sugározniuk.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy hogyan is álljak neki a dolognak. Sok autós fotót láttam már. Katalógusban és amolyan hobbiból készített csodás képeket is. Első – és egyik legfontosabb – kérdés, ami felmerült bennem, hogy hol készüljenek a képek? Felmerült bennem, hogy a szabadban, mozgás közben esetleg. Ezeket végül elvetettem. Arra gondoltam, hogy én szeretnék szabályozni mindent, a meglévő tudásom és eszközeim keretein belül természetesen. Ennek legjobban egy teremgarázs (üres) felelt meg. Itt én világítok, és pontosan ki tudom választani azt is, hogy mi legyen a háttérben. Illetve a szürkés ipari jellegű környezetből szépen ki tudom emelni az autó csodás OPC kék színét.
Persze ez a helyszín hozza magával azt a problémát, hogy világítani kell. Nincs profi stúdió vakum, ezért a világítást 3db rendszervakuval és „softboxokkal” kellett megoldanom. Persze sokkal szebben el lehetett volna készíteni a fotókat a megfelelő méretű lámpákkal, de szegény ember 1db Canon 600 EX RT-t, és 2db Youngnou 600 EX RT-t használ.
Az autót két elől és oldalt elhelyezett vakuval világítottam meg. Gondot okozott, hogy nem volt elég nagy a bevilágított felület, így az autón maradtak sötét részek. Ezt igyekeztem kompenzálni egy kis távolsággal. Bár alapszabály, hogy minél messzebb visszük a vakukat, annál pontszerűbb a fényforrásunk, és keményebb a fényünk, jelen esetben nem volt más választás. Feltekertem hát a két 600-ast, és elbújtattam őket, hogy a képbe ne lógjanak be. Hogy a kedves olvasó biztosan megértse, hogy miről zagyválok, mellékeltem egy kis ábrát is az autó a vakuk és a fotós elhelyezkedéséről is. (piros: vaku, kék: autó, zöld: fotós)
Igen, 3db vaku van. Én csak kettőről írtam eddig. Mivel a garázsban nem túl erős a világítás, így a háttérből szinte semmi nem látszik. Ehhez kell a 3. lámpa. Azt az autó mögé bújtattam, és semmi mást nem csinál, mint az exponálás pillanatában teljes erőből kivillantja az autó mögötti részt.
Már csak a fotót kellett elkészíteni. Ehhez természetesen olyan nézőpontot kerestem, ami nem szokványos, és kiemeli az autó sportosságát. Nem volt nehéz. Le kellett csak feküdnöm a földre, és máris megláttam a gép keresőjében, amit kerestem:
Természetesen készültek még fotók az autóról (pl.: a tágas beltérről)! Azok a képek megtalálhatóak a “OPC” könyvtárban a galérián belül.
Remélem hasznos kis bejegyzést tudtam kanyarítani, és aki esetleg érdeklődik a téma iránt, annak tudtam segíteni. Köszönöm, hogy olvastátok!!
Hamarosan jelentkezem! Üdv, PixLX
Klassz írás 🙂
Egy autónak szerintem nem is árt a kemény fény.