Blog

E “cikk” egy kis betekintést hivatott nyújtani a Canon EOS R5 használatáról, amely gép a Canon frissen kiadott új MILC váza. Nem, ez nem egy pixel szintű teszt, és nem is egy teljes körű értékelés. Azt mondanám, hogy ez egy történet az első benyomásaimról az R5 kapcsán. Talán úgy 1 – 1,5 évvel korábban kellene kezdenem a történetet, ugyanis nagyjából ekkor döntöttem el, hogy átnyergelek DSLR-ről MILC-re. Amikor megjelent a Canon EOS R, nem ugrottam fel rögtön a tükörnélüli vonatra. Vártam egy picit. Közben eladtam az EOS 5DsR vázamat, hogy legyen hely és pénz eRre is.. 🙂 Ekkor még az EOS 5D MkIV vázam is a táskában lapult, és “ő” volt az első számú kamerám, és “szerelmem”. (ok, tudom.. egy tárgy, de nagyon kedveltem! 🙂 )

Amikor az 5DsR elkelt, megvettem az EOS R-t, az 5D mellé. Nem kellett sok időnek eltelnie, és felfedeztem az R és a MILC kategória előnyeit, és egyre inkább az R-t kezdtem el preferálni az Mk IV-es vázzal szemben. Persze, vannak hátrányai is egy MILC váznak, de most nem a “DSLR a MILC ellen” forrongó vitáját szeretném felszítani. Van erről elég olvasnivaló a neten. 🙂

Pár boldog hónapot töltöttünk együtt az R-rel, amikor megindult a pletyka gépezet a következő professzionális Canon MILC kameráról. (Nem mintha a EOS R-rel nem lehetne profi módon dolgozni.. 😉 ) Suttogtak minden földi jóról mint a Canon által fejlesztett első IBIS, 12FPS, 45mpix, megújult és jobb AF, fejlettebb, szebb EVF, joystick, két kártya és 5D-hez hasonló ergonómia.

Lelki szemeim előtt a kb. tökéletes kamera képe jelent meg ezek alapján. Persze, olyan, hogy tökéletes kamera nincs, de lehet közelíteni hozzá. :). Ekkor döntöttem el, hogy elengedem a DSLR kezét, és teljesen a MILC felé indulok. 4 csodás év után eladtam az 5D Mk IV-et. Akkor még kb jó áron, de ugye számítottam a veszteségre.. több oldalról is.. 🙂

Elkezdődött hát a hosszú várakozás, web oldalak böngészése megjelenésről, árról, egyéb részletekről… Aztán július 30. napján véget ért a várakozás (aki ismer az tudja, hogy a türelemért nem igazán álltam sorba.. 😀 ) és besétálhattam a Camera kft Somogyi Béla utcában található üzletébe ( https://camerakft.com/ ) és átvehettem az új Canon EOS R5 gépemet!

Amit lehetett, azt elolvastam illetve megnéztem a gépről megjelenés előtt. Én fotós vagyok, így őszintén szólva nem igazán mozgatott meg a videós része a történetnek. Bár a Canon igen nagy hangsúlyt fektetett a gép ezen irányú tudására, de én maradok fotós. Maximum arra gondoltam, hogy csinálok majd pár rövid snittet, hogy belekóstoljak ebbe is. De a fő csapásvonal, és felhasználási terület számomra a fotózás.

Amikor először a kezembe vettem a kamerát, ez első benyomásom az volt, hogy “igen, megérkeztem, otthon vagyok!”. Minden gomb, tárcsa és a váz fogása is sugározta magából a minőséget, illetve az ismerős, 5D-n alapuló remek ergonómiát. A váz egy picit kisebb a DSLR “testvérénél”, de az én átlagos méretű kezemnek pontosan megfelelő. Tudom, hogy azok akik nagyobb kezet növesztettek, kicsit kényelmetlennek érezhetik, és ez akár gondot is okozhat, de igazából ki kell próbálni, meg kell fogni.. 🙂 Azt se felejtsem el megemlíteni, hogy a Canon nagyon okosan megtartotta az akkumulátor formátumát, csak a kapacitását növelte meg. Így a régi LPE6 vagy LPE6N aksik illenek a vázba.

Első lépésként nekiültem és beállítottam a kamerát. A jól megszokott, és remekül elrendezett menü fogadott, így nagyjából 1 – 1,5 óra alatt sikerült is testre szabni a gépet. Én fókuszálásra a hátsó AF-ON gombot használom, így ez volt az egyik első lépésem. Itt említeném meg, hogy az EOS R-hez képest módosítottak a gomb helyén, így sokkal kényelmesebb lett azt használni. (Csakúgy mint az 5D-n, lásd a lentebbi képen, ahol a joystick is látható 😉 ..)

Beállítottam a szokásos dolgokat, és elkészítettem a C1, C2 és C3 módokat, amelyek számomra nagyon fontosak, hiszen lehetővé teszik a gyors váltásokat bizonyos beállítások között. Ennek megfelelően a következő módon állítottam be ezeket:

• C1: AV mód és AUTO ISO, 6400 maximum, és min 1/250 sebesség
• C2: a fenti beállítás, de arc és szemkövetés aktiválva. (így gyorsan tudok szem és arc követésre váltani)
• C3: mint a C2, de itt én választom ki azt, hogy mire kezdjen el a gép fókuszálni, mit kövessen.

Amikor elkészültem a beállításokkal, már csak az első igazi tesztre vártam. Szerencsére, éppen szombaton került megrendezésre egy szülinapi parti ahol én voltam a rendezvény fotósa. Úgy gondoltam, hogy ez egy remek lehetőség tesztelni, és elkezdeni dolgozni az új kamerával. Összepakoltam hát a felszerelésemet, vázakat (EOS R5 és EOS R), objektíveket (leginkább RF) és vakukat. Persze vittem magammal az R-t is, számítva arra, hogy az R5 nem úgy teljesít, esetleg megáll vagy valami ehhez hasonló “szörnyűség” történik.

Az elvárásaim – az olvasottak alapján – igen magasak voltak az R5-tel szemben, szóval azt gondoltam, hogy nem lesz könnyű dolga. Lőttem pár képet az asztalról díszítésről és az járt a fejemben, hogy OK, ez eddig semmi különös! Egészen addig, amíg vissza nem néztem a képet, és bele nem nagyítottam. Ekkor jött a “WOW” faktor, a 45 mpix-es szenzornak hála. Jó kezdés, gondoltam. Olyan részleteket mutattak a fotók amitől az államat keresgéltem. Remélem, hogy az alábbi fotó és részlet elárul valamit a váz tudásáról.

Vagy esetleg ennek a csodás gyermeknek a szemei, szintén 1:1-es nagyításban.

A nagy kihívás – talán a legnagyobb – viszont még hátra volt. A fotós egyik legfontosabb “dolga”, hogy elkapja a legszebb pillanatokat, és megfelelő fókuszba helyezze azokat. Ha embereket, vagy állatokat fotózunk, akkor szinte kivétel nélkül a szemek a legfontosabbak. A szemnek kell fókuszban lenni, hiszen ez adja vissza a legtöbbet rólunk emberekről, de talán az állatvilág szereplőiről is. Az 5D Mk IV egy remek gép, ellenben soha nem volt könnyű feladat “elkapni” a futkározó gyerekeket, és jól fókuszált képeket készíteni róluk például egy esküvőn. Vagy említhetném azt is, amikor az ifjú pár táncol a parketten, és az egyszeri fotós igyekszik megfogni a fókuszt a fiatalok szemén. Nos, a Canon EOS R5 szerintem ezt is csodásan megoldotta. Olyan gyorsan áll be az arcokra, vagy szemekre, hogy az már-már hihetetlen kategória. (lehet, hogy túlzok, de tényleg nagyon gyors!) Nem igazán hibáztam el szinte semmit azok közül a fotók közül, amit meg akartam örökíteni. Sokkal több képem lett éles és jól fókuszált mint a korábbi gépeimmel. A DPAF II teljesítménye igazán lenyűgözött! Csak arra kellett figyelnem, hogy a 12 FPS illetve a 45mpix miatt igazán gyorsan megtelik az a bizonyos CF Express kártya.. Vessünk egy pillantást a lenti képre! A fiatalember gyorsan közelített felém, én pedig balga módon másik irányba nézelődtem. Amikor megfordultam és észrevettem, hogy közeledik, felkaptam a kamerát, és buuummm, azonnal megtalálta az arcot és a szemet, így tudtam lőni egy hibátlan sorozatot!

És a következő “eset”. Ugyanez a fiatalember bepattant egy pedálos autóba, és fel-alá “tekergett”. Felkaptam a kamerát, de nem volt időm a szemem elé emelni, így a kijelzőn követtem az eseményeket. Ahogy lenyomtam a fókusz gombot, a gép azonnal megtalálta az arcot, és svenkelés közben is szépen követte. Lőttem gyorsan 5 fotót, és mind az 5 szép éles lett, a megfelelő helyen.

Portrékról már nem is fogok itt írni, hiszen az arcokat nagyon könnyedén és gyorsan találja meg a rendszer, olyannyira természetesen teszi a dolgát, hogy 1 – 2 órás használat után ez lesz a sztenderd a kamera használójának. Talán egy dologba tudnék most hirtelen belekötni. Az pedig az, hogy arcok és szemek között nem tudtam váltani. Azt gondoltam, hogy a joystick segítségével simán meg tudom ezt tenni, de nem működött. Lehet, hogy valami beállítást hagytam ki? Nem tudom, de utána fogok nézni. Megoldásom egyébként volt erre a problémára. A C3-as beállításom ilyen esetben hibátlanul tette a dolgát, hiszen én mutatom meg, hogy hol kezdjen el fókuszt “keresgélni” a kamera. És működött is, így ez nem volt egy nagyon nagy hiányosság.

Ahol egy nagyon picit többet küzdött a rendszer a fókuszálással, az az ellenfényes szituáció volt. Ilyen helyzetben előfordult, hogy lassabban találta meg, vagy akár el is veszítette az arcot. Ilyenkor a keresőben – expo szimuláció bekapcsolva – szinte teljesen fekete volt az arc. Ahogy az expo kompenzációt elkezdtem emelni, és világosabb lett az arc, akkor már jobban vette az akadályt a DPAF II. Nem mondanám drámai problémának, de ilyen esetekben picit csökkent a jól fókuszált képek száma. Ez a szituáció is mutatja a MILC-ek egyik erősségét: azt látod, ami el fog készülni!

Ha mégsem csináltad, és nem exponáltad túl, akkor marad az utómunka, és ezzel el is érkeztünk a ma oly divatos DINAMIKA kérdéséhez. Őzzintén szólva, egy picit tartottam ettől, hiszen volt 5DsR-em, ami ugye 50 mpix. Lehet, hogy lesz aki nem ért velem egyet, de az 5DsR dinamikájától nem voltam elájulva. Féltem, hogy a 45 mpix miatt az EOS R5 sem lesz olyan jó. Ahogy azonban az utómunka során belenéztem a fotókba, minden félelmem elszállt. Az ESO R5 dinamikája annak ellenére javult, hogy 50%-kal több pixel van a szenzorban mint az EOS R-ben, vagy az 5D MkIV-ben. Számokra nem szeretném lefordítani ezt (nem is tudnám 😀 ), inkább beszéljen az alábbi kép, ami az előtte / utána tipikus esete, gitárral.

A másik kritikus terület egy fotós számára: az érzékenység (ISO). Rövidre fogom a történetet. Ahogy én látom, ezen a területen is történt előrelépés! Magas ISO-n (nos, mivel elég óvatos vagyok ezen a téren, a magas ISO nekem azt jelenti, hogy ha lehet, akkor nem megyek 6400 fölé!) jobban teljesít mint akár az 5D MkIV, akár az EOS R. Szerintem a 12800 is használható lehet, de mint írtam, eléggé konzervatív – és óvatos – vagyok az érzékenység témakörében.. 🙂 Csatolok egy fotót (nagyítást) példaként.

Több mint 1000 fotót lőttem ezen az eseményen, és nagyon szerettem dolgozni a EOS R5-tel! Szerintem a Canon egy nagyszerű eszközt adott a kezünkbe, ami nagyon sokat fog segíteni a fotósoknak, hogy elvégezzék a munkát, és elégedett vevőik legyenek! Félreértés ne essék! Az EOS R5 sem fogja a munkát elvégezni helyettünk, és jobb fotósok sem leszünk, “CSAK” könnyebbé és élvezetesebbé teszi a munkát! Nagyon sokat fejlődött az R vonal új üdvöskéje, és nagyon sokan – leginkább fotósok – fogják ezért szeretni! Természetesen tudom, hogy a “forró” téma a neten az az R5 felmelegedése körül forog. Amit én tapasztaltam, az pusztán egy “kézmeleg” érzés a vázon, és semmi probléma ezzel kapcsolatban, fotózás (!) közben. Szombaton kb 30 fok volt kint, amit hűvösnek nem mondanék. A váz tette a dolgát, stabilizált, fókuszált, követett és exponált. Videót nem készítettem vele, így erről nem tudok nyilatkozni. Mint az kiderült, én fotós vagyok, és így is szemlélem az R5-öt. 🙂

Ami majdnem lemaradt. Joystik: jó, hogy ismét velünk van! Bár aki megszokta a “touch” fókuszálást (hátsó kijelzőn, ujjal mozgatva a fókuszpontot) az kevésbé fogja használni. Azonban amikor pl. a földön, kihajtott kijelző fölött görnyed az ember fia, két kézzel tartva a felszerelést, akkor bizony nagyon jó az a joy. Ha viszont mégis érintéssel szeretnénk a kijelzőn fókusz pontot választani, és keresztbe nyúlkálunk az EVF előtt, akkor jön jól, hogy az R5 nem fog az EVF-re kapcsolni kihajtott kijelzővel! Ez egy apró, de szerintem hasznos újdonság az R-hez képest..

Nézzük a váz előnyeit:

• DPAF II, ami fantasztikusan gyors és pontos
• részemről a fókusz tulajdonságai miatt több energiát tudok fordítani a kompozícióra
• hihetetlen, részletgazdag fotók a 45mpix-nek köszönhetően
• fejlettebb dinamika (az 5Mk IV és EOS R-hez viszonyítva.)
• szinte vaksötétben is fókuszál
• 12FPS (mechanikusan!)
• igazán szép és részletes EVF
• Canon színek (szokásos…)

Negatívumok:

• ár (nem olcsó, tudom..)
• 45mpix-hez kell rendesen háttértár
• CF express sem olcsó

Összegezve, mint fotós igazán boldog vagyok a kamerával, és nem bántam meg, hogy megvásároltam! Élvezet volt olyan eszközzel dolgozni, amely szinte észrevétlenül tette a dolgát. A sebesség, a színek és részletek igazán lenyűgöztek!

Hatalmas köszönet a Camera Kft.nek, hogy az elsők között kaphattam kézhez a gépet, és ezáltal tudtam használni, tesztelni már ezen az eseményen! Fontos megjegyeznem, hogy teljesen független fotós vagyok – bár szeretem a Canon-t ez tény – de ez nem egy támogatott / fizetett beszámoló!

Köszönöm ha elolvastad!

Legjobbakat, és Üdv, LX (pixLX)

Felszerelés: Canon EOS R5, RF35mm 1.8 IS, RF70-200mm 2.8 IS

Software: Adobe DNG Converter + LR, Canon DPP