Úgy éreztem, hogy itt az ideje megint egy kis irománnyal jelentkezni. Augusztus végén ugyanis elérkezett az éves kedves rendes szabadságolásom ideje. Ahogy az előző években, így idén is az olasz csizma mellett lévő kedvenc szigetünk felé vettük az irányt.
Szardínia csodás szigetének ezúttal a déli felét igyekeztünk felderíteni, így Cagliari lett a célpont. Ide Ryanair-rel lehet eljutni. A fapados mesés repülés minden csodájával megküzdve, meg is érkeztünk a főváros repterére.
A gondok azonban otthon kezdődtek. A szokásos – elmebeteg – fotós probléma: „mit vigyek magammal, és mit hagyjak itthon?” Első körben a válaszom az volt, hogy természetesen mindent viszek, mert pont minden (is) kelleni fog. Illetve pont az fog kelleni, amit nem viszek. A józan ész – meg a csomag limit – azonban közbeszólt, és egy kiadós virtuális pofon formájában eltérített a „mindentisbepakolós” megoldástól.
Hosszas morfondírozás után a következő dolgok kerültek a táskámba:
- EOS R váz
- RF 35 mm 1.8
- RF 50 mm 1.2
- RF 85 mm 1.2
- EF 70 – 200 mm 2.8 IS II
- DJI Mavic Pro2
- Gorilla pod
- Meg az aprólék… (akkumulátorok, ND1000, tisztitókit, kártyák)
Mivel nem fotós utazás volt, így a fő cél a pihenés és a déli rész megismerése volt. Persze a gépet mindenhová cipeltem magammal. Egyedül a 70-200 maradt jobbára a széfben. Így viszont minden elfért egy oldaltáskában, és még a vállam sem szakadt le (annyira…).
No, de mit is fényképezzen az egyszeri fotós, ha nem akar utastársai agyára menni?
Verőfényes napsütésben azért nem voltam túlzottan motivált. Márpedig Szardínián azért sütött úgy Isten igazából, szóval sokszor maradt a táskában a gép. De legalább ott volt, adott volt a lehetőség.. Szóval cipeltem hősiesen!
És persze azért előkerült párszor a táskából. Első pár alkalommal leginkább akkor, amikor megálltunk egy jó sörre!
Ichnusa… „ A „nurági” kor kezdetén, úgy Kr. e. 1500-ban a mükénéiek a szigetet Hyknusának (latin változata Ichnusa) hívták. Ennek jelentése valószínűleg a „Hükszoszok szigete” (nusa = sziget),” (Wikipédia)
Az előbb írtam, hogy mennyire fantasztikusan jó idő van, és mennyit süt a nap a szigeten. Persze… Nem is mi lettünk volna, ha nem szaladunk bele egy-két viharos napba..
Ilyenkor mit tehet az ember? Vár.. iszik egy-két sört, amint az előző fotó elárulta, esetleg lő egy-két fotót, hogy átérezzük az esős hangulatot.. 😀
A vihar még aznap elvonult. Így teljes lendülettel, és lelkesedéssel vetettük magunkat Cagliari pezsgő forgatagába. Illetve… vetettük volna, mert az első 30 percet parkoló keresgélésével töltöttük. De az is megoldódott, és ledobtuk a bérelt autót egy mélygarázsba.
Gyorsan felcsattintottam a Camera Kft-től frissen beszerzett RF 35mm 1.8-at az EOS R-re, (akit érdekel, itt tudja beszerezni: https://webshop.camerakft.hu/Canon-RF-35mm-/-1-8-IS-Macro-STM ) és feldobtam a BlackRapid vállpántra a gépet. Másik oldalon a táska. Így hozzá is férek, ha másik obi kell, az EOS R-t pedig biztonságosan tudom használni.
A markolat természetesen a vázon volt. Így kissé esetlen az EOS R és RF 35 mm „combo”, de cserébe nem fenyeget a veszély, hogy kifogy a gép a szuflából. (Jó.. tudom, egy akkuval sem lett volna gond.. )
És akkor az EOS R + RF35mm..
Mondhatni, hogy nagyjából ideális idő volt a fotózáshoz. Kicsit felhős, nem túl meleg, száraz időjárás.
Igyekeztem olyan pontokat, helyeket keresni, ahol a város részletei szépen megmutatják magukat, és a képen átadnak valamennyit a város hangulatából, és talán az én gondolataimból is.
Egy kis geometria, egy kis lépcső turistákkal:
Kilátás a városra, a csodás kapun keresztül:
Ki fotóz kit?
És az elmaradhatatlan tipikus olaszos háztetők:
Aztán megfogott egy olyan részlet is, amihez már nem volt jó a 35mm. No de sebaj, hiszen ezért cipeltem pl. az RF 85mm 1.2-t (ezért az egy képért?? Nooooormális?)
A hölgy, ahogy felügyeli a teret, és a turisták mozgását:
Úgy gondolom, hogy a Santa Maria katedrális eme részletének is jó áll a 85mm képkivágása.
Ellenben, a 35mm-nek is megvannak a szépségei, ugyanezen témát fotózva.
A katedrális belsejében pedig ismét remekelt az RF35
Cagliari látogatása után, a következő napok strandolással, és sörözéssel teltek. Valamilyen rejtélyes oknál fogva, azokon a napokon valahogy keveset került elő a gép.. nem értem..
Viszont a drón annál inkább. De ezt most itt nem fogom részletezni. Talán majd egy másik bejegyzésben.
Legközelebb Iglesias-ban volt alkalom, és lehetőség képkészítésre. (jó, ez nem teljesen igaz, mert portrék például készültek máshol is, de az megint egy másik bejegyzés lesz.. ) Ide azért mentünk, mert éhesek lettünk, és mert kíváncsiak voltunk a városkában fellelhető esernyős utcára. Nagyon hangulatos volt a város főtere. Tele teraszokkal, és ott ücsörgő helyikkel. Sajnos ezt nem örökítettem meg. Ellenben az előbb említett utcáról készült pár fotó.
Ezen a fotón igazán érezni az 1.8-as rekesz hangulatát, ami meglátásom szerint nagyon illik a városka miliőjéhez.
Egy kis játék a színekkel:
Összegzés képpen annyit írnék, hogy az EOS R + RF35mm egy nagyon jó kis utazós szett. Nagyon sok mindent remekül megold, és kevés szituáció hozza zavarba. Szép rajzolat akár 1.8-as rekeszen is. Persze, ha elfér, akkor legközelebb is vinném magammal legalább az RF 50mm 1.2-t.
A 70-200mm nem került elő a táskából. Ez nem az objektív hibája. A szerző úgy tervezte, hogy lesz hajnali, állványos fotózás, de ezt a vihar, és a lustaság sajnos meghiúsította. Mentségemre szóljon, hogy nyaralni voltunk…
Azt hiszem, hogy Szardíniával még találkozni fogok, bár úgy érzem, hogy a sziget északi fele jobban tetszik. Valahogy hangulatosabb, és fotós szemmel is izgalmasabb egy picivel. Ez nem azt jelenti, hogy a déli rész nem volt érdekes. Ide is szívesen ellátogatnék újra! 🙂 És abban is biztos vagyok, hogy az RF35mm is ott lesz..
