Ez a nap is eljött! Ezért izgultam, dolgoztam sokszor önmagammal is küzdve. Volt egy célom, amit kitűztem magam elé, amiben bíztam, hogy igenis meg tudom csinálni, el tudom érni! Voltak napok, vagy pályázatok, amik kicsit megingattak ebben a hitemben, mert nem sikerültek jól. Voltak nyertes napok, amikor jöttek az eredmények, és boldogság és öröm volt, hiszen érmet vagy díjat nyertem. Kicsit olyan volt ez, mint egy sportolónál. Egyszer fent, egyszer lent. Egy biztos… nem adtam fel. Ha már sportolói hasonlat, akkor maradjunk is ennél. Tudom, hogy ez még nem egy olimpiai aranyérem. Fogalmazzunk úgy, hogy ez egy nemzetközi versenyen elért siker, és ha tudok tovább haladni, akkor a magasabb szint is elérhetővé válik. Persze ahhoz még nagyon sokat kell tennem. Sokat kell dolgozni, alkotni, de főleg fejlődni. Csiszolni kell még a kialakulóban lévő saját stílusomon, meg kell valósítanom a fejemben lévő projekteket és ismét fel kell vennem a pályázás fonalát. Mindezt új lendülettel, felvértezve a tudattal, hogy immár hivatalosan is a FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique) nemzetközi fotós szövetség fotóművésze lettem: Artiste FIAP
Sok barátnak, tanárnak kiváló fotósnak tartozom köszönettel ezért az eredményért. Ők indítottak el az úton, adták át a tudást, csiszolták, fejlesztették a technikámat és a látásmódomat. Sok beszélgetés és közös fotózás van a hátunk mögött. Persze, a csiszolódáshoz néha súrlódás is kellett, de hál’ Istennek elmondhatom, hogy ezek is kellemes emlékek maradtak! Hála az Imre Anikó és Tamás által vezetett fotóoktatás.hu iskolának olyan művészektől, tanároktól és emberektől tanulhattam mint Szipál Márton (aki már sajnos nincs közöttünk) és Szipál Péter, Eifert János, Daróczi Csaba, Szabó Béla, Krivánszky Árpád, Selmeczi Dániel, Suhayda László, Szekeres János, Szilágyi László és persze Tamás és Anikó! Természetesen sok fotós barátom is aktívan hozzájárult ahhoz, hogy elérjem a célomat. Mónos Gábor barátom bíztató szavai és kritikái – és persze remek fotói – sokszor segítettek át nehéz pillanatokon. Meg kell említenem Patrus Dórát is, aki gyakorlatilag meggyőzött arról, hogy igenis pályázni kell! De sok-sok fotót beszélgettünk át Simkó Szilárddal is, hasznos kritikákat begyűjtve. De folytathatnám még a sort sokáig, hiszen Krammer Attilával is együtt sültünk a napon egy-egy jó fotó kedvéért a repülő napokon. Remek workshop-okon vettem részt Benedek Szilárd szervezésében Barkó Rózsával, Dr Kiss Krisztinával.. És akkor még Szabó Zolit és Juhász Balázst nem is említettem, akik vezetésével mesés napokat töltöttem Ladakhban.. sorolhatnám reggelig… de nem teszem.. Aki kimaradt, annak is tudnia kell, hogy köszönet jár minden apró segítségért.
Természetesen soha nem értem volna el a célom, ha nincs a családom, feleségem és a barátaim.. Köszönet, hogy elviselitek a hülyeségeimet, sőt még támogattok is benne!
Tudom tudom.. olyan lett ez az írás mint egy Oscar díjátadó… 🙂 🙂 De hát ez van: Örülünk Vincent!!! (remélem lesz, aki velem örül!)
Üdv, LX (Artiste FIAP 🙂 )
